Az első emlékem Marianról az, hogy amikor utaztunk külföldre, úgy hívtuk, hogy turista: bárhova mentünk, hozta magával a fényképezőgépét és mindent lefényképezett. Olyan volt, mint egy kisgyerek, mindent meg akart örökíteni, amit látott.
Amikor idekerült Veszprémbe, akkor eléggé dadogott a kezében a labda, aztán egyre jobb lett és úgy érzem, hogy Mocsai Lajos kezei alatt nagyon jó játékos vált belőle, akinek a magasságát és adottságait ki tudtuk használni.
Magánéletben átlagosnak volt mondható a kapcsolatunk, hiszen más korosztály voltunk. Én edzés után mentem haza a családomhoz, próbáltam a gyerekeimmel sok időt tölteni, ő pedig a fiatalabbakkal töltötte a szabadidejét, velük járt kikapcsolódni. Természetesen ez nem jelenti, hogy rossz kapcsolatban lettünk volna, jól kijöttünk egymással a pályán és a mérkőzések utáni összejöveteleken.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy egy nagy gyerek volt. Azt hiszem, ez elmond mindent.”
