Mindig mosolygott. Nem emlékszem olyan pillanatra, amikor ne ezt tette volna. Mindig kapható volt a viccelődésre, egy igazi bohém volt. Kedves és közvetlen volt, segített mindenkinek, szerintem nem volt olyan ember, akivel ne ápolt volna jó kapcsolatot. Vereség után mindig ő húzta ki a csapatot a szomorúságból, aki jókedvre derített mindenkit.
Persze a csínytevés sem állt távol tőle. Tudni kell róla, hogy néha-néha elszívott egy szál cigarettát. Zdravko Zovko edző ezt kifejezetten tiltotta a játékosoknak, Mariant pedig pénzbírsággal is megfenyegette, ha nem szokik le a dohányzásról. Itthon játszottunk a Szegeddel, 14 góllal legyőztük őket, Marian nagyon boldog volt, hiszen ez volt az első meccse a Pick ellen. Meccs után ültünk az öltözőben - ahogy nagy győzelmek után szoktuk - ittunk a sörünket, és azt láttam, hogy Marian nyúl a tárcájához, kiveszi belőle a pénzt: letette előre a büntetést és ő bizony elszívta azt a győzelem utáni cigarettát, került, amibe került.
Amikor idejött, sok csiszolnivaló volt a játékán, de a Veszprémben eltöltött idő alatt világklasszis játékos lett. Szeretett edzeni, szeretett dolgozni, imádta az életet. Szerintem jól döntött, hogy nálunk játszott.
