Én nagyon szerettem, nemcsak mint játékost, hanem mint embert is. Soha nem volt benne rosszindulat, soha nem volt benne irigység. Aranyos volt, kedves volt, jól nevelt volt, engem mindig úgy szólított, hogy ’főnök’. És persze mindig éhes volt, mindig evett.
Borzasztó zenéket hallgatott: ha jött a csarnokba, már messziről lehetett hallani az autórádiójában bömbölő borzasztó slágereket.
Kicsit nehezen indult az itteni pályafutása, de lehetett látni, hogy előbb-utóbb a világ egyik legjobb beállója válik belőle. Közel járt ehhez, de még nagyon sok maradt benne. Nagyon aranyos volt, ahogy készült a Horvátországban rendezett VB-n a Magyarország-Románia meccsre, de sajnos ezen a mérkőzésen nagyon kevés szerepet kapott és láttam rajta, hogy ez mennyire bántja. Nagyon meg akarta mutatni nekünk akkor, hogy jó játékos és milyen teljesítményre képes.
Érezte rajtam, hogy én szeretem és ezt mindig meghálálta.
Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ilyen őstehetség és ilyen jó ember kerüljön hozzánk. Nagyon hiányzik, nem csak játékosként, hanem a közösségből is.
