Mint mindenki másnak, nekem is csak jó emlékem van róla. A csapatban ő volt az az ember, aki mindig mosolygott, aki pozitívan állt a jövőhöz és mindenben csak a jót látta, nagyon ritkán láttam szomorúnak. Mindene volt az élet.
Jó kapcsolatban voltunk, sokat poénkodtunk, viccelődtünk. Rossz dolgokról soha nem beszéltünk. Legkedvesebb emlékem vele kapcsolatban talán az, amikor meghívtak bennünket a tűzoltóságra, kipróbáltuk az új kosaras autót, együtt felvittek bennünket a magasba. Ez nagyon megmaradt bennem.
Veszprémi pályafutása során hatalmasat fejlődött. Magasságához képest nagyon jól mozgott, Mocsai Lajos a maximumot hozta ki belőle, ő lett a kezdő beállós. Gyorsan tanult, amit más egy pályafutás alatt tanul meg, ő azt 1-2 év alatt elsajátította.
Egy olyan fiatal gyerek volt, aki nem ezt a sorsot érdemelte. Aki mindenben csak a jót látta, az nem ezt érdemelte. Máig felfoghatatlan, hogy egy ilyen embernek így végződött az élete.
